Szeretném néhány gondolatomat megfogalmazni, a tagadásról, mint énvédő, elhárító mechanizmusról. Arról, hogy miért is olyan nehéz egy szenvedélybeteg hozzátartozójaként, társfüggőként ennek a pszichés mechanizmusnak a felismerése. A tagadás az emberek egyik legalapvetőbb énvédő, elhárító mechanizmusa, ennek a segítségével (is) tudjuk a pszichénk számára nagyon erős traumákat apránként eljuttatni a lelkünkhöz és így feldolgozni. Tehát minden ember alkalmazza, csak nem mindegy, hogy milyen mértékben. A függők is az átlag populációnál gyakrabban használják, de a szenvedélybetegek hozzátartozói, a társfüggők még náluk is gyakrabban. Egy társfüggő nemcsak a szenvedélybeteg szerhasználatát, az ebből eredő problémákat stb tagadja, hanem a saját maga ebből eredő problémáit, érzéseit is. Tagadja a hozzátartozója szerhasználatát, de ha ezt el is ismeri tagadja annak kényszeres jellegét, tagadja a saját “negatívnak” és így elfogadhatatlan ítélt érzéseit, a dühét, agresszióját. stb. Ahhoz, hogy egy társfüggő a tagadást huzamosabb ideig saját maga számára fenn tudja tartani, különböző kognitív (tudati, gondolkodási) torzításokat alkalmaz. Ilyen pl az a meggyőződés, hogy “Aki a gyermekét szereti az mindent elvisel. ” “Minden fiatal drogozik” Minden fiatal lerészegedik hétvégente” Nekem muszáj segítenem, mert én vagyok az anyja.” stb.. Ennek az elhárító mechanizmusnak, a tagadásnak van a legnagyobb szerepe abban, hogy egy szenvedélybeteggel együtt élő hozzátartozó nem kér segítséget, vagy ha kér és tényleg adekvát segítséget kap azt nem fogadja el. Ezért figyelhető meg a szenvedélybetegek hozzátartozói között az a fajta hozzáállás, hogy szakembertől-szakemberig járnak . Azoknak a szakembereknek szavaznak bizalmat, akik nem szembesítik őket nyíltan a problémával, de mivel Tőlük hosszabb távon nem kapnak eredményre vezető segítséget továbbállnak, de szintén egy hasonló segítőt választanak. Sokszor nagyon hosszú utat kell egy-egy hozzátartozónak is bejárnia, mire hagyja, hogy a tagadás páncélját valaki segítsen áttörni. Ezeket a gondolatokat azért írtam le, mert akik már huzamosabb ideje járnak a csoportfoglalkozásokra személyesen is megtapasztalhatták új tagok jelentkezése esetén ennek a mechanizmusnak a működését. Amit nagyon fontos tudni, hogy ez nem az egyén jellemgyengesége, tudatlansága, stb… hanem egy “betegség” egy működési zavarból eredő tünet következménye. ……. És, hogy hogy tudjátok felismerni, hogy éppen a tagadás eszközéhez nyúltatok… Nem könnyű… Amikor több számodra hiteles embertől ( ezért nagyon fontos pl. a csoportmunka) kapsz visszajelzést, vagy hallasz olyat, vagy látsz filmben ami benned fájdalmas testi és lelki tüneteket okoz. Pl: összeszorul a gyomrod, remegni, izzadni kezdesz, agresszió jeleit figyeled meg magadon, kifutnál a világból… Egy számodra addig szimpatikus emberrel szemben hirtelen gyűlöletet kezdesz érezni, vagy elkerülöd azokat az embereket, helyzeteket ahol ezeket az érzéseket megélted… stb. Na, szóval , ha ilyet éreztek ott akkor, abban az adott témában érdemes egy kicsit mélyebben a tudatunkba és a lelkünkbe nézni.
-
Feliratkozás
Feliratkozva
Already have a WordPress.com account? Log in now.
Kiút a Függőségből 